Az egeremre akadt egy interjúrészlet, ami Michka Assayas francia újságíró Bono-interjúkötetéből származik. Egy kissé más oldaláról ismerhetjük meg a legendás U2 frontemberét, akiről sokaknak talán csak néhány sláger és a szegény afrikaiak jutnak eszébe.
Erre a beszélgetésre néhány nappal a madridi vonatrobbantások után került sor, ami egy 191 halottat eredményező terrorcselekmény volt. Amikor arról beszélgettek, hogy a terrorizmus gyakran a vallás nevében történik, Bono a kereszténységre terelte a szót.
Ez a beszélgetés második része. A teljes cikk angolul itt található.
Bono: […] Felfoghatatlan, hogy az az Isten, aki a világegyetemet megalkotta, társaságot keres magának, valódi kapcsolatot az emberekkel. De engem igazán a kegyelem és a karma közötti különbség kényszerít térdre.
Assayas: Soha nem hallottalak még erről beszélni.
Bono: Én abban hiszek, hogy mi átköltöztünk a karma birodalmából a kegyelem birodalmába.
Assayas: Hát ezzel most nem sokat tisztult a kép.
Bono: Tudod, minden vallás a karma gondolata köré épül. Tudod, amit beteszel a rendszerbe, azt kapod vissza: szemet szemért, fogat fogért. Vagy, ahogy a fizikában – a fizikai törvényekben – van: minden akcióhoz jár egy ugyanakkora ellentétes reakció. Számomra tiszta sor, hogy a világegyetem középpontjában a karma áll. Ebben teljesen biztos vagyok. Mégis, mindemellett ott van a kegyelem elve is, ami kioltja ezt a „ki mint vet, úgy arat” elvet… A kegyelem szembeszáll az ésszerűséggel és a logikával. Ez a fajta szeretet, ha úgy tetszik, megszakítja cselekedeteink következményének láncát, ami számomra nagyon is jó hír, mert én már nagyon sok hülyeséget csináltam.
Assayas: Azokról is szívesen hallanék.
Bono: Az csak kettőnkre tartozik, Istenre és rám. Nagy bajban lennék, ha végső bírám a karma lenne. Nagyon nagy bajban lennék. Ugyan nem kifogás a hibáimra, de én a kegyelem mellett döntök! Kitartok amellett, hogy Jézus felvitte az összes bűnömet a keresztre. Ismerem magamat, és ezért remélem, hogy nem kell a saját vallásosságomban bíznom.
Assayas: Isten Fia, aki elveszi a világ bűneit – bárcsak tudnék ebben hinni.
Bono: Nekem tetszik az áldozati bárány képe. Tetszik a gondolat, hogy Isten ezt mondja: Na idefigyeljetek nagyokosok, azért megvannak a következményei annak, ahogy éltek, az önzésnek, sőt maga a halál is a bűnös természetetek része, és nézzetek csak szembe vele, nem éltek túl jó életet, ugye? Krisztus halálának lényege, hogy magára vette a világ bűneit, így amit mi beteszünk a rendszerbe, nem kapjuk vissza, és bűnös természetünk nem aratja le a jogos halálbüntetést. Ez a lényeg. Ez eléggé megalázó… Nem a mi jóságunk az, ami átjuttat minket a menny kapuján.
Assayas: Nem tagadom, ez nagyszerű gondolat. Csodálatos, ha valakinek ilyen reménysége van, még akkor is, ha véleményem szerint ez elég közel áll az őrültséghez. Krisztusnak megvan a helye a világ nagy gondolkodói között. De hogy Isten Fia legyen, ez nem erőltetett kissé?
Bono: Számomra egyáltalán nem egy erőltetett dolog az, hogy Jézus az Isten Fia. Az általános reakció Krisztus történetére mindig ugyanaz: nagy próféta volt, tényleg egy elég érdekes figura, aki sok mondanivalója volt a számunkra a többi olyan nagy tanítóval együtt, mint Illés, Mohamed, Buddha vagy Konfucius. De ezt a lehetőséget Krisztus nem engedi meg. Nem engedi, hogy ennyivel megúszd. Krisztus igazából ezt mondja: Nem, én nem azt mondom, hogy tanító vagyok, ne hívjatok tanítónak. Nem is azt mondom, hogy egy próféta vagyok. Hanem azt, hogy „Én vagyok a Messiás.” Igen, azt, hogy „Én vagyok Isten emberi testben.” És az emberek erre azt mondják: Na ne már, inkább maradj csak meg prófétának. Egy prófétát még el tudunk fogadni. Igen, kicsit különc vagy. De ott van a sáskát és vadmézet evő Keresztelő János, még ő is belefér. De ne említsd már azt az „M” betűs szót! Mert tudod, akkor keresztre kell, hogy feszítsünk. De ő továbbmegy: Nem-nem. Tudom, hogy azt várjátok tőlem, hogy jöjjek egy nagy hadsereggel, és rázzam le rólatok ezeket az élősködő piócákat, de valójában én a Messiás vagyok. Ez az a pont, amikor az emberek lesütik a szemüket, és ezt mondják magukban: Jaj ne, nem fogja abbahagyni. Tehát végül választás elé állít: Krisztus vagy az volt, akinek mondta magát – vagyis a Messiás – vagy egy komplett őrült. […] Az, hogy a fél világ civilizációját és sorsát egy őrült fordította a feje tetejére – számomra ez az erőltetett…
Később Bono azt mondja, hogy végső soron arra szűkül le a kérdés, hogy tekintünk Jézusra:
Bono: Ha csak egy kicsit olyanok tudnánk lenni, mint ő, a világ meg változna. Amikor Krisztus keresztjére tekintek, amit ott látok, az mind az én mocskom, és mindenki másé. Ezért teszem fel magamnak a kérdést, amit már oly sokan feltettek: Ki ez az ember? Tényleg az, akinek mondta magát, vagy csak egy vallásos bolond? És ez a nagy kérdés, amit mindenkinek magának kell megválaszolnia.
