Néhány hete az egyik kolléganőmnek azt találtam mondani, hogy valláspukkasztó vagyok. Magyarázkodok: amikor valaki megkérdezi, hogy milyen vallású vagyok , legszívesebben azt mondanám, hogy egyáltalán nem vagyok vallású. Nem tartom magam vallásos embernek - csak Jézus tanítványa vagyok.

A vallások szabályokat, listákat tesznek az emberek elé: ha ezt meg ezt teszed, akkor OK vagy. Módszereket adnak, amivel szerintük elérhető, megtalálható Isten. A legszűkebb értelemben vett kereszténység - vagyis az, ha valaki Jézus tanítványa - egyáltalán nem erről szól. A vallás arról szól, mi hogyan érhetjük el Istent - az igazi kereszténység arról szól, hogy Isten hogy ért el minket. (Nem nekünk kell fölmászni a hegyre valamilyen vallás útján, mint a népszerű ábra mutatja, hanem Isten jött le a hegyről.)

Sokan úgy gondolják, hogy mind Jézus, mind a Biblia törvényekről beszélnek, meg arról, hogy járni kell templomba, és természetesen adakozni. Pedig ő arról beszélt, hogy Isten létezik, szereti az embereket, és fel szeretné venni a KAPCSOLATOT mindenkivel, aki nyitott erre.

Anne Rice, a 12 részt megért Vámpírkrónikák regénysorozat szerzője néhány napja a Facebook oldalán kürtölte közhírré, hogy kilép a kereszténységből. Mint írja, továbbra is szeretne “elkötelezett maradni Krisztus felé”, de nem akar a része lenni egy ilyen ellenséges, vitatkozó, ellenséges és “méltán népszerűtlen” csoportnak. Azt hiszem, neki is a vallásból lett elege. Nem csodálom.

Szerintem Jézus tanítványának lenni nem vallásosság - hanem maga a nagybetűs ÉLET. Ez a blog erről fog szólni. Mindig kíváncsian várom a megjegyzéseiteket.